A margitszigeti Rózsaünnepélyben csúcsosodott ki az a nagyívű jótékonysági rendezvény-sorozat, amely az Alföldön létesítendő, tüdőbetegeket gondozó népszanatórium építése érdekében éveken keresztül mozgatta meg az ország lakosságát.

Érdekes hétről-hétre követni a korabeli lapok hű közvetítettését margitszigeti a programok bővüléséről, a csatlakozók számának növekedéséről, és ahogy arról is, hogy a végén talán túl nagyra nőtt a rendezvény.

Egy beszédében Lukács György, Békés vármegye akkori főispánja, felhívta a figyelmet arra, hogy az alföld egyik legnagyobb veszedelme a tuberkolózis, és a TBC-halandóság ebben a régióban az egyik legnagyobb egész Európában. E beszéd eredményeként a főherceg védlete alatt, Lukács elnökletével alakult meg a József királyi herceg Szanatórium Egyesület 1901. decemberében (dr. Korányi Frigyest tiszteletbeli tagjának választották).
Már a következő év farsangjára jótékonysági bált rendeztek a szanatórium felépítésére, és a király is 10.000 koronát adományozott. Az alap bevételei folyamatosan nőttek adományok és jótékonysági események által (1902 áprilisában egy csalót is fogtak, aki az Egyesület nevével visszaélve saját zsebre gyűjtött pénzt).
1903 elején már meg volt az első hazai népszanatórium helye is: a gyulai városerdő, és Czigler Győző tervezi az ötven nő és ötven férfi ellátására alkalmas épületet.
Gyulán Fedák Sári részvételével rendezett jótékonysági hangverseny, Budapesten országos háziipari és népművészeti kiállítás tárgyainak eladása növeli a szanatóriumi alapot. A főváros hölgyei már ekkor a jó ügy mögé álltak, gróf Almássy Kálmánné és Lukács Györgyné irányításával 36 sátorban árusítottak előkelő hölgyek, minek eredményeként alig 10 nap alatt már 10.000 koronát gyűjtöttek össze (és a vásár még jó ideig tartott). A Király Színház Makrancos hölgy főpróbájának bevételét is a létesítendő szanatóriumnak ajánlotta fel, és számos kisebb-nagyobb magánadományról is beszámolnak a lapok. Az Urániban műkedvelő jótékonysági előadást szerveznek 1904 februárjában, a Vigadóban egy ennél jóval rangosabb hanegversenyt a sztárfellépő holland Ernest Van Dyck tenorista elfoglaltsága miatt március elejére halasztanak.
1904. áprilisára a népszanatóriumok alapjának 100 ezer koronája van készpénzben, melyhez még több ezer koronára rugó alapítványi összeg járul hozzá. Az államsorsjáték jövedelméből, melynek júniusban lesz a húzása, tíz százalékot kötnek le az egyesület részére. Több  helyen további eseményeket rendeznek, de még mindig tekintélyes összeg hiányzik az építkezés megkezdéséhez.

Az első hírek 1904. május 11-én láttak napvilágot a tervezett nagyszabású margitszigeti rózsaünnepről, és az elkövetkező napokban-hetekben minden újság beszámolt az egyre dagadó programokról (47). 

"Rózsaünnep a Margitszigeten. A József főherceg Szanatórium-Egyesület nagyszabású rózsaünnepet rendez június 2-án a Margitszigeten. József főherceg készséggel engedte azt át a jótékony egyesületnek. A sziget árnyas, virágos terein három nagy, díszes színpadot állítanak fel, legkiválóbb művészeink és művésznőink tartanak itt elődásokat. A budapesti, győri, komáromi evezős klubok, virágokba öltöztetett hajóikkal regatta-felvonulást rendeznek, a sporttelepen, a football-klubok mérkőznek. Az utakon jambó-társaságok, olasz és spanyol énekesek szórakoztatják a közönséget. Estefelé nagy szerenád lesz a Dunán, később fényes tűzijáték. Pazar látvány lesz a sziget közepén a főhercegi kastély előtt felállítandó nagy színpad, amelyen naplemente után színes lámpácskák, reflektorok fényében, fantasztikus élőképekben vesz részt háromszáz előkelő fővárosi hölgy. Az ünnepély belépődíját a szigeti belépődíjjal együtt egy koronában szabták meg, gyermekek belépődíja 25 fillér."

És, hogy mi a jambó? Egy nápolyi népdalnak nálunk az ezredéves kiállítás alkalmával elterjedt neve. A népdal a Vezuvra vivő, akkoriban épült siklóról (funicolare) szól, és arról, hogy a nép jókedvűen megy a siklón a Vezuvra.

Eleinte a rendezőbizottság június 2-t, Úrnapját határozta meg a Rózsaünnep napjának, de miután azon a napon József főherceg nem tudott volna részt venni, ezért azt kérte, hogy halasszák június 5-re. Ezt a kérést természetesen örömmel teljesítették, így azon nemcsak maga a főherceg, de Kotid főhercegnő, fiúk József Ágost és neje, Auguszta főhercegnő is részt vesznek (egyúttal a június 2-ra kibocsájtott jegyek 5-ére érvényben maradtak).

Május 13-án már arról is szólt a fáma, hogy "egyesületnek, amely oly nagyszabású tavaszi ünnepélyre szervezkedik, amilyen még nem volt a magyar fővárosban", a főszervező neve is ismert lett, "a hölgygárda élén Bayer Béláné úrasszony áll", és "ötletes, gazdag, vonzó programm bizonynyal szép összeget juttat a népszanatóriumok alapjának." 

Alig egy héttel később már pontosan ismerjük a jócskán kibővült szervezőbizottságot. Lukács György főispán mellett Bayer Béla és Vajda Zsigmond festőművész, Pogány Móric műépítész készítette a terveket. Az elnökséget özv. Almássy Kálmánné grófné, Wenckheim Frigyesné grófné, Lukács Györgyné (mint az egylet elnöknői) mellett Zsilinszky Mihályné, Bayer Béláné, Csiky Kálmánné, Gaál Jenőné, Hajdú Imréné, Hellebrandt Jánosné, Keglevich Arthurné grófné, Margittay Tihamérné, Neruda Nándorné, özv. Pulszky Ferencné, Svarc Félixné, Spett Ferencné, Vajda Zsigmondné alkotta. 

"A hölgyrendezőségnek 200 tagja van, akik Attila sátorvárosát szállják majd meg". Egy későbbi híradásból megismerhetjük a jótékonyságban tevékenyen résztvevő további hölgyek nevét is: dr. Demkó Kálmánné, valterskirchen Effenberger Ágostonné, dr. Eötvös Bálintné, Radeczky Fernbach grófné, Forgách Jánosné, Faragó Gézáné, bogáti Hajdú Imréné, Havas Mórné, dr. Henszelmann Kálmánné, Heufel Sándorné, Helebrandt Jánosné, Jónás Ödönné, Keglevich Arturné grófné, samsoni Margittay Tihamérné, Maleczky Vikmosné, Medek Vincéné, Mátray Sándorné, Martos Ferencné, Mészáros Jánosné, dr. Moór Mihályné, O’Donnel Hugóné, Pulszky Ferencné, Porcsin Elvira grófnő, özv. Pongrácz Auguszta, Ranck Rezsőné, Schwarcz Félixné, dr. Ságody Gyulánéné, Szilva Gézáné, Szokolay Kornélné, Tollagi Adolfné, Vajda Zsigmondné, dr. Vladár Józsefnéné, Véber Ottóné, Vojnits Gáborné, Vossits Károlyné, akiknek "még egy csapat szép fiatal urileány segített az árusítás munkájában."

"József főherceg nemcsak a szigetet engedte át az ünnep céljaira, de az alcsuthi park legszebb rózsáit küldi a hölgyeknek. A szigeten lezajlik a bikaviadal paródiája is. Azonkívül valamennyi színháznak művésze és művésznője művészetével beáll az embermentés nemzeti munkájába."

Úgy tűnik, hogy tényleg mindenki megmozgatott mindent a rendezvény sikere érdekében. "A királyi bérházak intézősége levélben értesítette Lukács György főispánt, hogy az elnöklete alatt álló József Főherceg Szanatórium-Egyesület által június 5-én rendezendő margitszigeti nagy rózsaünnep előkészítésére átengedi a Kigyó-téri bérpalota egyik nagy üzlethelyiségét." A sziget ekkor már a Margit-hídon keresztül is megközelíthető volt, de "a budapesti csavargőzös részvénytársaság a budai Margithidfő állomáshoz a pesti oldalról éjjeli 11 óráig 3 (három) gőzöst fog járatni." Jegyet a sátrakban, a Népszínház pénztáránál és az egyesület irodájában (Kigyótér 1. szám) lehet kapni. 

Néhány nappal később azt is megtudjuk, hogy: "Fedák Sári és Küry Klára ez alkalomra készült diadalkocsin fognak mindenfélét árulni. Lesz azonkívül gyermek szépségverseny is, melyen résztvehet minden 3—12 éves gyermek." 

A belépő 1 korona, a gyermek-belépő díja a kezdeti 25 helyett 20 fillér, a hajójegy egy korona 20 fillér. Kiemelkedőnek ígérik "a történeti élőképek csoportját, amelynek színhelyéül felépül a szigeten Vajdahunyad stílszerű vára." Az Ujság beszámolója szerint "bemutatják Mátyás király udvari életét, amihez a főúri világ adta a díszruhákat."

A Budapesti Hirlap számol be részletesen arról, hogy a Népszínház díszes színpada a sporttelep elején épül fel, ahol a Vidor Pálné által összeállított gazdag előadás 1/2 5-kor kezdődik. A nagyérdeműt szórakozásáról "Hajós Mariska a kis primadona külön színpada" is gondoskodik. A fellépő katonazenekarokról is bővülnek az információink:

"Nagy áldozat készséget tanúsított Lobkovitz Rudolf herceg hadtestparancsnok is, aki három teljes katonazenekart bocsátott az ünnep rendelkezésére. A 23., 32. és 44-ik gyalogezred zenekarai nagy együttes monstre hangversenyt rendeznek. Az egyesített hatalmas zenekar a világ zeneirodalmának gyöngyeit adja elő. Este kilenc órakor nagy katonai lampionos takarodó lesz a sziget körül."

A sziget bejárójánál hatalmas diadalkapu épül, a tetején két oldalt rózsabokrétával, középütt allegorikus szoboralakkal, csillogó aranyos pajzsokkal és lombdiszitéssel. A szárnyhíd két oldalát lampion-füzérrel és sűrű zászlósorral díszítették. A fedettt bejáró előcsarnokát aranyrojtos drapériával ékesítették, ahol a rendezőség a megjelent magasrangú vendégeket fogadta. 

"József királyi herceg és családja délután öt órakor érkeznek a vasárnapi rózsaünnepre. Megtekintik az ünnep összes látnivalóit, megjelennek a hangversenyeken és végignézik a regatta-fölvonulást is."

"Velük egyidőben érkezett Lobkovitz herceg, feleségestül, Hadik-Barkóczy Endre gróf és a felesége, és Andrássy Géza gróf, aki automobilon jött gyönyörű leányával."

Nyolc szerencsekereket állítanak fel, és mintegy ötezer tárgyat sorsolnak ki a tombolán, aminek az ára 20 fillér.

Az" árak olcsók, koronánál semmi sem drágább s általában ügyeltek arra, hogy a jótékony ünnepek kedves fosztogatásai elmaradjanak."

"A Duna mellett a parton, a fák között pompás sátrak állanak, amelyek tarka szinű, pompája remek harmóniában illeszkedik bele a zöld lombok és a sokszínű virágágyak közé. Harminc szebbnél-szebb sátort állítottak föl, van köztük: büffé, pezsgős sátor, trafik, japáni teaház, kínai pagoda, turulmadaras ősi sátor, magyar csárda, legelői szép diadalkapu. Külön figyelmet érdemel a, bizánci stilusu nagy sátor, melyben Bayer Béláné foglal helyet még két szép asszonynyal és kétszer annyi szép leánynyal"

Nem indult jól a nap, mert az előrejelzéseknek megfelelően "Ijesztően borongós volt délelőtt s emellett tikkasztó a hőség. Az ijedségen kívül azonban mi sem történt. Délfelé kitisztult s a József félherceg szanatórium egyesület délutáni margitszigeti rózsaünnepélye már verőfényes nap mellett folyt le."

A teljes műsor:

10 órától a 23., 32. és 44. gyalogezred egyesített zenekara muzsikál
11 órakor kezdődik, a tréfás bikaviadal kasírozott bikával és lovakkal
A programra érdekességei közül megemlítik még a "training-pályán tartandó mulattató versenyeket, melyek közt lesz: hengerfutás, ingónyargalás, egyensúlyjárás, póznamászás 50 értékes díjjal. Lesz továbbá nyári szánkázás, körhinta, számdobás, karikadobás." 

15 órakor ágyúlövés jelezte az ünnep második részének megkezdését.
A hölgyek elfoglalták helyüket a sátrakban és megkezdték az árusítást a jótékony célra. Képeslevelező-laptól a pezsgőig mindent lehetett kapni a sátrakban, és mindennek ára egy korona volt. 
Délután is volt bikaviadal

16 órakor veszi kezdetét a gyermekszépségverseny, az alsószigeti sétányon épült emelvényen működő bizottság előtt. "A szépségversenyre 3—4 óráig lehet jelentkezni, a díjait 7 órakor osztják ki."

"A kurta szoknyás, lengő hajú babák ép oly izgatottan lesték a jury ítéletét, mint bármely primadonna a kritikát. És a győztesek oly büszkén tipegtek odébb, mint Éva asszony méltó leányai."

17 órakor megérkezik József királyi herceg, Klotild királyi hercegnő és József Ágost kiírályi herceg, az egyesület vezetősége nevében Almássy Györgyné grófné és Lukács György főispán fogadják őket. A királyi hercegek először a Népszínház előadására mennek.

17 órától a Népszínház műsora a következő (ezt csak külön belépőjeggyel lehetett látogatni)

Megnyitó
Virág-tánc, lejti a Népszínház balletkara
Dal a Katinka grófnőből, énekli Komlósi Emma
Szabadságdal a Görög rabszolgából, énekli Raskó Géza
Tánckettős a Kínai mézeshetek operettből, Kápolnay Irén és Kovács Mihály
"Ha férfi volnék ..." költemény Házai Jenőtől, énekli Párás Sári
Tűz, tűz! táncdal - Dóry Margit és Lakner Vilma ötéves ballerina
Kis szökevényhős, énekli Szirmai Imre
Magyar dalok, énekli Bársony René, kiséri Lányi Géza
Kékvók, táncolják Kovács Mihály és Pázmán Ferenc
Báli csevegés, énekli Szécsi Rózsi
Magándal a Remete csengettyűje c. operettből, énekli Rédey Szidi

Az alsószigeti vendéglő bal szárnyán felállított külön színpadon a 13 éves (egy másik újságban 6 évest írnak) primadonna, Hajós Mariska utánzott nagy ügyességgel ismert művésznőket.
A Magyar Színház személyzete Tarka Színpadot állított fel.
(Valószínűlg ennek is nagy sikere lehetett, mert egy évvel később, 1905. június elején "megemlékeztünk a pünkösdvasárnapi margitszigeti rózsaünnepről, amelyre a sziget sporttelepén nyílt színpadot emelnek. Ezen tarka színpadi előadásokat rendeznek, amelyen Dóri Margit, Bársony Róza, Kovács Mihály és Vágó Géza, a Népszínház tagjai, Bánó Irén és Rédei Szidi, a Király Színház, valamint Fábián Kornélia és Győző, a Vígszínház tagjai fognak közreműködni. A hangversenyt 6 órakor kezdik.")

18 órától a magyarországi evezős egyesületek díszfelvonulása a baloldali Dunaágon, nyolcas és négyes evezősökkel. A monstre felvonulásban a Duna-, Hunnia-, Pannónia-, Sirály-, Neptun- és Nemzeti evezős-egyletek vesznek részt az egyleti zászlóik alatt. A felvonulás különböző formációkban: ékalakban, négyszögben, csillagalakban stb. történik.

Este az egész szigetet 20.000 lampionnal kivilágították.

20:30-kor pompás tűzijáték a felső szigeten - tűzeső, bombák, csillagok, virágok, gyöngyök stb.
21 órakor megszólalt a takarodó

Azt hiszem, hogy meglehetősen felemásra sikeredett ez az ünnepély, talán Incubus (Heltai Jenő) verses levele, a Levél a rózsa-ünnepről érzékelteti legjobban a valóságot.

Az evezős felvonulás

Kevés szó esik erről a programrészről a lapokban, azon kívül, hogy megemlítik, egyetlen napilap sem foglalkozott vele részletesen. Egyedül a Nemzeti Sport és a Sport-Világ hozott le róla néhány rövid cikket (de sajnos képet nem találtam). Pedig ez az esemény nagy szó lehetett a hazai evezősök életében, és népszerűsítésében. Szerették volna, ha az összes hazai evezős egylet képviselteti magát, de a vidéki (komáromi és győri) klubok úgy tűnik távol maradtak, de még így is minden eddiginél több hajót vonultatott fel az összes fővárosi egyesület.

"Hosszabb szünetelés után fölújították a régi, híres fölvonulást olyan hatalmas méretekben s olyan páratlan sikerrel, amelyhez fogható nemcsak nálunk hanem külföldön sem akad. A nemrég Bécsben megtartott hasonló fölvonulás úgy méretek mint szépség dolgában messze elmaradt a mienk mögött, a bécsi sajtó mégis hetekig hasábos cikkekben foglalkozott vele. Jellemző a mi viszonyainkra, hogy a sportlapok rajtunk kívül egyáltalában nem, a napilapok pedig csak röviden foglalkoztak e fontos sporteseménynyel, amelynek pedig a közönség érdeklődése felkeltésének s az evezős sport népszerűsítése szempontjából nagy jelentősége van."

A felvonulást "Radisits György a „Nemzeti Hajós Egylet“ művezetője intézi, kinek személye és tapasztalatai garanciát nyújtanak arra, hogy a felvonulás sikere a legfényesebb lesz." "Nagy elismerés illeti a csapatokon kívül a példás rendezésért Raics L., Mannó L., Horváth A., Radisics Gy., Willener Z., Picker E., Petz, Lisznyay D. művezetőket s a szövetség fáradhatatlan főtitkárát Ábrás Zoltánt, akik meg nem szűnő lelkesedéssel végezték az előkészítés nehéz munkáját is."

A csónakok fél ötkor az újpesti öbölben gyülekeztek. "Gyönyörű látvány volt, amikor az evezősök felsorakoztak: az öböl torkától egészen a hídig, körülbelül tehát 1800 m-nyi területet egészen ellepték a katonás rendben sorakozó hajók. Általában szinte példátlan volt az a rend és fegyelem, amelyet derék evezőseink tanúsítottak: a kitűzött időben az utolsó emberig együtt volt az óriási tábor."

Összesen 73 hajó 253 evezőssel vonult fel (más a hiradások hol 68, hol 80 hajóról szólnak), azonkívül a Hunnia hölgyekkel teli gőzbárkája. Legelöl a "skiffek és canoék, azután jönnek a pair-parok, doublek, tripl-scull, quadrupl scull hajók, azután jönnek a négyes hajók, s végül a nyolcas csónakok zárják be a menetet." A nem mindennapi látványosságban részt vettek.:

a Pannónia Evezős Club 6 skiff, 3 double, 5 négyes és 2 nyolcas, összesen 16 hajóval;
a Duna Evezős Egylet 6 skiff, 5 double, 4 négyes és 1 nyolcas, összesen 16 hajóval;
a Neptun Evezős Egylet 5 skiff, 2 double, 3 négyes és 2 nyolcas, összesen 12 hajóval;
a Sirály Evezős Egylet 3 skiff, 3 double, 4 négyes és 1 nyolcas, összesen 11 hajóval;
a Nemzeti Hajós Egylet 5 skiff, 2 double, 2 négyes és 2 nyolcas, összesen 11 hajóval;
a Hunnia Csónakázó Egylet 1 skiff, 5 négyes és 1 nyolcas, összesen 7 hajóval. 

Bár többnyire sikerről szólnak a tudósítások, nem mindenki volt elégedett:

"E számok a bécsi felvonulásoknak kettő híján dupláját képezik s a lassú, vontatott tempó következtében fele oly hatást sem tettek. Nagy hiba volt a gyakori megállás és az evezősök oly beosztása, mely megakadályozta a gyorsabb haladást."

És mennyien voltak kiváncsiak erre a látványosságra? Azt hiszem, hogy ezt nem tudjuk meg.... Az egyik beszámoló szerint "minden nagyobb reklámozás nélkül a Duna két partján százezernyi tömeg gyönyörködött abban a remek látványban, amit a hatalmas evezős tábor fölvonulása nyújtott."

"A közönség a bámulattól némán szemléli egy ideig a remek szép látványt, majd amint közel ér a sereg, fölharsan az orkánszerű tapsvihar, mely mennydörgésszerűen vonul végig a partokon, így vonultak végig a sziget alsó csúcsáig, ahol a tábor teljes rendben feloszlott. Általában szinte hihetetlen az, hogy az egész ünnepély alatt zavar, vagy baj nem történt." 

Ezzel szemben egy másik beszámoló szerint kevesen nézik a felvonulást....

"Nálunk ilyfajta felvonulást eddigelé nem rendeztek s az első próbálkozás impozáns jellege daczára sem keltett valami nagy érdeklődést. Pedig az evezősök felvonulása oly megkapó szép volt, hogy a rózsaünnepélyre kitódult embertömeg, ha egyéb szórakozást nem is talált volna, a Duna folyam habjain ringó hatvannyolc csónak szolgáltatta látványosság ki elégíthette az igényeket. Mindazonáltal aránylag igen kevés ember volt kiváncsi a tarka dresszes evezősökre, s a tömeget jobban érdekelték a népies mulatságok, Küry és Fedáknak, a két megbékült primadonnának pikáns bevonulása, a tréfás bikaviadal etc.etc."

Nincsen rózsa tövis nélkül

A szervezés meghozta gyümölcsét, és valóban olyan látványosság kerekedett, amekkora előtte soha - egyes beszámolók szerint harminc-, mások szerint ötven-hatvanezer ember vonult ki a szigetre (ekkoriban Budapest lakossága kb. 800.000 fő lehetett).

"...az ünnepség legnagyobb dísze, látnivalója mégis maga a közönség volt. Ekkora sokadalom egyszerre talán még soha sem volt szent Margit rózsás szigetén. Déltől kezdve egész este hat óra tájig gyalog, kocsin, hajón, villamoson csak úgy ömlött az ember a szigetre. A Margit-hídon órák hosszat valóságos emberfolyam hömpölygött, a jegykiadó állomásokon, a hídfőnél és könyöklőnél akkora volt a tolongás, hogy igazán szükség volt a rendőrökre. Azt lehetett hinni, hogy nem maradt ember a városban, mind itt van lenge és színes tavaszi ünneplőben, örülve magának, a tavaszi verőfénynek, e gyönyörű nagyváros egybeáradt vidám életének."

Sőt, úgy tűnik, hogy túllőtek a célon, és a közönség "oly nagy számban gyülekezett ide, hogy szinte félelmes volt a tolongás." A probléma forrása lehetett az is, hogy a déli szigetrészen, gyakorlatilag nyílt, árnyékmentes területen voltak az események, amit fokozott a tikkasztó hőség. 

"Tegnap délután ment végbe az előre hirdetett margitszigeti rózsaünnep. Igazi budapesti mulatság. Egy koronáért bárkinek jogában állott végignézni a látványosságot ígérő sátrakat, közben azonban a rendezők jóvoltából ugyancsak a belépődíj ára fejében bárki kaphatott bileki napszúrást. A sziget árnyas részében ugyanis nem volt semmi látványosság, hacsak nem nevezhetnék annak a zöld pázsiton hempergő polgárokat és a zöld fapecsétes fehérruhás apró honpolgárokat. Volt sok tarka-barka lampion - természetesen csak délután, mert estére lábuk kelt. Egy tömegben volt Népszínház, pezsgős, szalámis sátor, gyermekszépségverseny, Hajós Mariska, a 13 éves primadonna külön színpada és természetesen - bikaviadal. Ha énekelték - a szomszédban két katonazenekar keservesen bombardirozott, ha pedig tánczoltak, ugyancsak a szomszédban - bikaviadaloztak. Egy szóval volt sok látványosság á la Barnum, ami csak dicséretet szerzett volna az élelmes rendezőségnek, ha nem nyújt mindent egy halomba. Este volt tűzijáték, fényes kivilágítás, azután mehetett volna mindenki útjára. Volt a hídon vagy két villanyos, a szigeten pár szál konflis, a Dunán pedig félóránkint a hajók bámulatos hidegvérűséggel szállították a haza igyekvő polgárok egy részét. Bájos, felemelő és megkapó jelenetek játszódtak le a hajóállomásnál, melyek azonban csakhamar nyomasztóvá váltak. Összelapított gyermekek, tönkreroncsolt női kalapok, ájuldozó nők - mint rendesen itt is voltak. S a felszálló helye ma bizonyára úgy néz ki, mint a hirhedt ? csatatér. Az ünnepek rendezői kétségtelenül kitettek magukért, nyújtottak többet, mint kellett, de azt is elvártuk volna, hogy a villamosközúti és hajóstársaságok gondoskodjanak a szerencsétlen publikum elszállításáról. A viteldíjakat úgy is felemelték, hát legalább szállították volna el, az emberiséget!

"Hét órára ember-ember hátán szorongott az óriási szigeten, s a vendéglőkben nem lehetett óraszámra helyhez jutni, a szomjas közönség tehát a jótékony sátrakat rohanta meg étel és italért."

A Budapesti Hírlap élclap melléklete, a Kakas Márton meglehetősen pikírt versikéje, A rózsaünnep és karikatúrája valószínűleg elég jól érzékeltette a valóságot (bár rózsa biztosan volt...):

.

Az Ujság riportere "A tömeg" címet adta beszámolójának, ugyanakkor meglepődve tapasztalta, hogy annak ellenére, hogy szerinte "a budapesti publikum a világ valamennyi nagy közönsége közt a legkíméletlenebb, a legerőszakosabb és a legrendetlenebb", mégis "ez a tengersok ember tisztességesen, művelt emberekhez illő módon, illemtudással, szóval igazán szépen viselkedett." Persze néhány részletet megosztott velünk, amelyből következtetni lehet arra, hogy nem volt idilli minden:

"A legkegyetlenebb élvezet pedig éppen az lett, ami legszebb lehetett volna.: a gyermekek szépségversenye. Még most is meghatottsággal gondolok arra a tortúrára, ami ott végbement. A gyönyörűen kiöltözött lánykákat 30 fokos melegben sütötte a nap. A verőfényes pódiumon néhány derék művészünk zsűriskedett. Arczukat belepte az izzadság és a por. Szüntelen kérték a közönséget, hogy agyon ne nyomja őket és a kis csöppségeket. A gyermeksereg hozzátartozói haragosak voltak az égető naptól, a rendetlenségtől és a tolongástól. És mégsem történt ott véres verekedés!"

Ugyanakkor a körülmények azt is hozták, hogy a budapesti látogatók talán a szokottnál kissé lazábban, fesztelenebbül menekültek a hőség elől az árnyas fák, bokrok és rózsák közé - hiszen a sziget tulajdonosának, József főhercegnek "megesett a szíve és beszabadította a félangolosra megsült néptömeget a gyepre, a fák közé, szóval az egész óriási park minden tilos részébe is".

"De valósággal nép ünnepi jellege is volt az egésznek, mert pad nem jutott minden fáradt embernek és így sokan a fűbe heveredtek. Sok kedves csoport verődött így össze, amint egész családok ott nyüzsgöttek a sziget máskor féltve őrzött, bársonyos gyepén, a hajladozó rózsatők alatt."

"A férfiak jól voltak öltözve és tisztán. A leányok, asszonyok jobbára fehérben (sokan még á jour harisnyáikat is nagyon mutogatták), de akármennyien voltak is, mindnyájan a művelt embereket megkülönböztető diszkréczióval voltak egymás és a sziget iránt. Hosszú ideig néztem s nem láttam csak egyet is közülök olyat, nem még egy gyermeket sem, aki Európa legszebb fáiról gallyat vagy a rózsafákról rózsát tépett volna."

És bár mindezek után azt gondolnánk, hogy a bevétel igencsak jó lehetett, erről már nem számoltak be részletesen. Csak ezt a három apró utalást találtam, ami nem pont a hatalmas pénzügyis sikerről szól. 

"Ne tessenek azonban azt hinni, hogy a koronákat csonkítatlanul az egyesület zsebelte be. Jutott abból, mégpedig valami ötven percent, a sziget pénztárának is. A rendes vasárnapi belépődíjat levonják a pénztár részére s csak a korona fele a szanatoriumé."

Talán ezért a következő napokban "A szanatóriumi alapot Alpár Ede, Gromon Dezső, gróf Esterházy Mihály, Mechwarth András, Melocco J. L., Ivánka Pál, Kabdebó Gergely, Lukács János, Meindl Gyula, Sélyey Pál és többen nagyobb adománynyal gyarapították."

"József királyi herczeg, aki csak a minap tízezer koronás ágyalapítványt tett a nevéről nevezett szanatóriumi egyesületnek, az egyesület alapját újra ötezer koronás adománynyal gyarapította, mint a mely összeget a margitszigeti uradalom a megtartott rózsaünnep révén vett be. Az uradalom a pénzt már el is küldötte Lukács György főispánnak, az egyesület elnökének."

Valószínűleg a szigeti Rózsaünnep nem hozott azonnali megoldást a szanatóriumnak, mert az építkezés 1905. szeptemberében kezdődött meg és a szanatórium 1907. nyarán kezdte meg működését. És József főherceg nem szervezett több Rózsaünnepélyt a Margitszigetre.... 

_____________________________________________________

Képek (sorrendben): minden kép és idézet forrása az Arcanum Digitális Tudománytár (ADT)
Mindössze három újságban találtam képeket a rózsaünnepről: Képes Folyóirat - A Vasárnapi Újság füzetekben 36. kötet, Tolnai Világlapja, 1904. június 12., Új Idők 1904. június 12.

A sziget alsó része az ünnepély alkalmával, Képes Folyóirat
József főherczeg a közönség közt, Képes Folyóirat
Bayer Béláné és Gróf Almássy Györgyné, Zichy Zenke grófnő. Képes Folyóirat
A bikaviadal paródiája, Új Idők
Színpad a szabad ég alatt, Új Idők
A diadalkapu, Új idők
József főherceg és kisérete a sporttelepre megy az előadást megtekinteni, Tolnai Világlapja
A tombola-sátor, Képes Folyóirat
Bársony Irén k. a. a kocsijában a rózsa-ünnepélyen, Tolnai Világlapja
A gyermek-szépségverseny díjat nyert négy babája, Tolnai Világlapja
József főherczeg sátora, Képes Folyóirat
A közönség a látványos bódék előtt, Új Idők
Rózsás sátor, Képes folyóirat
Karikatúra, Kakas Márton