Az előző bejegyzésben  is már a török korba jutottunk el. Buda visszavételekor azonban kulcsfontosságú lett a Margitsziget a sebesültek ápolásában, ráadásul igencsak friss régészeti kutatások is vannak a témában, így megér egy egész bejegyzést az 1686-os év. 

E. Nessentaler – G. D. Fontana: Buda ostroma 1686., forrás

A posztban nagyrészt Irásné Melis Katalin: Az 1686-os katonai kórház és temető régészeti feltárása a Margit-szigeten, a Hadtörténeti Közleményekben, 2013-ban megjelent tanulmányára támaszkodom. (33) 

1684-ben a Szent Liga hadserege megpróbálta visszafoglalni Budát a törököktől, de az eredmény csak Pest teljes lerombolása, és súlyos áldozat lett. Nagy veszteségek, fejetlenség a katonai kórházakban - 400 sebesültet hátrahagytak... Két évvel később ezért jobban megszervezték a katonák egészségügyi ellátását is. A Margitsziget ideális helyszín volt a sebesültek ápolására: az épültek egy része még állt, a sziget természetes védelmet nyújtott, és a budai török ágyúk sem érhettek el idáig. A hajóhíd, amelyen keresztül megközelíthető volt, bármikor felszedhető-lerakható. Így nem csak a sebesülteket lehetett könnyen átszállítani, hanem a katonák számára összeköttetést is tudtak teremteni a Duna két partja között.  

A fenti képen is jól látszanak a kórház és temető részletei: a nagy épület, ami a kolostor, a két oldalán elterülő sírhantok, és azok körül lévő katonai sátrak. 

A domonkos kolostor és a közvetlenül hozzá tartozó királyi lakhely viszonylagos épségben állhatott, az ásatások szerint a kórháznak a kastély nyugati szárnyát építették át 1686-ban. Öt helyiséget tártak fel a régészek: az első temetkezési helyként szolgált, ami fölé kápolnát emeltek később. A második helyiség eleinte szintén temetkezésre szolgált, majd valószínűleg halottasházként funkcionált. A következő terem kórterem lehetett, amire az aprólékosan feltárt cserépkályha utal. A korábbi konyha szerepét nem sikerült feltárni az ásatás során, az utolsó terem pedig szintén kórterem lehetett. 

Az ostrom kezdete előtt kijelölték a sírhelyeket is: a középkori falak közé újabb falakat emeltek, ha szükséges volt a korábbi ajtónyílásokat befalazták, így nyertek biztonságosan lehatárolt területeket. Három tömegsírt tártak fel, amelyekben több rétegeben helyezkedtek el a csontvázak. 

Az első tömegsírt Tost Károly, József nádor főkertésze találta meg véletlenül 1838-ban, amikor a levonult árvíz után innen termelt ki földet a megrongált partszakasz kijavítására. Az ásás korántsem volt szakszerű, a leletek nagy része eltűnt, a rengeteg csontvázzal senki sem törődött, 40 koponyát "kiállítottak", a többi csontot pedig egy nagy sírba temették. (Az eredeti tanulmányban rengeteg fotó, teljesen részletes leírások találhatóak, érdemes elolvasni.)

A budai vár ostroma 1686. június 17. és szeptember 6. között zajlott. A História folyóiratban teljes részletességgel olvashatjuk az ostromot, több helyen is megemlítik a Margitszigetet. Június 19-én (szerdán) építették meg a hajóhidat a szigetre, és rendezték be raktáraikat, és a kórházat. Két nappal később Miksa Emánuel csapatai át is kelnek a hídon, hogy elfoglalják állásaikat a Gellért-hegy déli lábánál. Legközelebb augusztus 20-án említik a Margitszigetet, amikor is a bajorok két kiserődöt építenek itt. 22-én megtámadják a várat, és sikerül is elfoglalni az István-tornyot a palota közepén - nagy veszteségek árán. A törökök erősítést szeretnének kapni, ezért egy küldönc levéllel indul a nagyvezírhez. Úszva eljut a Margitszigetig, itt azonban elfogják. Augusztus 29-én több ezer janicsár próbál eljutni Budára, néhányan közülük a szigetnél beúsznak, hogy hátha el tudnak kötni néhány sajkát, de a szigeti ágyúk visszazavarják őket. 

Egy másik forrásból tudjuk, hogy augusztus 2-án a betegeket (nagyon sokan voltak, mert a táborokban különböző járványok pusztítottak), sebesülteket és a felesleges árut a Margitszigetre szállították. 

Arról is tudomásunk van, hogy Michele d'Aste bárót, kinek katonaként írt naplójából rengeteg részletet megtudhatunk az ostromról, szeptember 2-án két lövéssel és lándzsadöfésekkel a margitszigeti hadikórházba szállították, ahol szeptember 9-én belehalt sérüléseibe.

A felszabaduló budai vár utolsó török lakóit hadifogolyként a szigetre hurcolták. (forrás)

"Azt biztosan tudjuk, hogy a szigeti kórház 1708-ban még fennállt, a járványos betegeket és a katonákat külön épületben tartották. Az ápoltak száma csökkent, a kórház a XVIII. század első felében kiürült. Az üres épületeket a fertőtlenítés után már senki sem használta." (33)