Most úgy kellene kezdenem a bejegyzést, hogy az első katonák a Margitszigeten a rómaiak voltak, mert a sziget északi és déli végén egy-egy római kori őrtorony állt, és a közepe tájékán pedig egy kikötőerőd volt. Szinte minden, a szigettel foglalkozó kiadvány ezt említi, tényként, forrásmegjelölés nélkül. Az újabb régészeti kutatások azonban ezt nem tudják alátámasztani. (34) Varga Gábor: Római-kori őrtornyok Budapesten (Mítosz és valóság) című, 2011-es tanulmányában összeveti a régi feltételezéseket és a legújabb kutatásokat. A római emlékeket először Török János említi Radványi 1858-as könyvében. A szerző nem hitt a római-kori előzményekben, a szerkesztő Török azonban jegyzetben ezt hozzátette. Ezután már minden forrás egymásra, és nem dokumentált vagy nem fellelhető tanulmányokra, jegyzőkönyvre hivatkozik, ráadásul már a saját idejükben is kaptak cáfolatokat is. A legújabb ásatások nem találták régészeti nyomát az északi csúcson keresztülmenő, a Hajógyári-szigetet is érintő római hídnak sem. A legtöbb "római emléket" Nagy Lajos említi 1931-ben, 1942-ben és 1946-ban megjelent tanulmányaiban, így ő írja először, hogy a johannita vár is római alapokra épült, forrás és bizonyíték nélkül. Így inkább kezdjük onnan, amit a mai tudásunk szerint tényként lehet elfogadni.
Első virágkorának kezdetekor a Margitsziget egyszerre szolgált katonai pontként és az apácák lakhelyeként. A Margit számára kialakított kolostor mellett erős udvarhely, a sziget déli és északi csúcsán két erődítmény állt. A keresztes lovagok, valamint az érsek vára is része volt a IV. Béla által építtetett katonai erődrendszernek. Bár arról nem szólnak a krónikák, hogy pontosan kik laktak ezekben az építményekben, valószínűsíthető, hogy a tatárjárás utáni időkben katonák is lakói voltak a szigetnek. 

1999 és 2004 között ásatásokat folytattak a domonkos kolostor területén, melynek eredményeit Írásné Melis Katalin több tanulmányban is közzétette, többnyire ezeket használom fel. (32) és (33)

A tatárjárás után a király kíséretével visszatért Magyarországra - 1243. április 16-án érkeztek, és az épségben maradt margitszigeti királyi udvarházban szálltak meg. IV. Béla hamarosan egy katonai védvonalat kezdett kialakítani, amelynek első építménye a budai vár volt. 1250-re már több kisebb várat húztak fel országszerte a keresztes vitézek bevonásával. A sziget két végén felépült várakról viszonylag keveset tudunk, mivel ezeket nem kutatta annyit a régészet, így csak egy-egy utalást találunk rájuk. 

A déli-pesti oldalon, a mai Holdudvar (Casino) területén volt a keresztes vitézek vára. A sokféle néven ismert rend (johanniták, ispotályosok, János-vitézek) tagjai elsősorban betegápolási és katonai feladatoknak szentelték életüket. Nagy valószínűséggel Béla az apácák védelmére telepítette be a harcos rendet. Itteni működésükről nem sokat tudni, valószínűleg a török közeledtekor ők hagyták el utoljára a szigetet. 

1243 körül a Margitszigeten megkezdődött a domonkos kolostor felépítése, amellyel egyidőben a királyi udvarhelyet is megerősítették, így ez is része lett a margitszigeti erődrendszernek. Sorozatos átépítések, bővítések után jött létre a középkori Európa legnagyobb kolostora, amely az 1500-as évek elejére nyerte el végső formáját, és már teljesen egybeépült a királyi udvarhellyel. A hatalmas épületegyüttes két udvarháza közötti udvaron árkádos folyosó vezetett a Duna-partra, a királyi kikötőbe. A 80-100 cm széles, még ennél is szélesebb alapfalakon álló magas kerítések és királyi építmények a pesti oldalról nézve teljesen eltakarták az egyházi épületeket. 

Később, a török megszállás korából származó metszeteken jól látható, hogy a szigeten keresztül híd vezet, és sátrak, valamint katonák is vannak itt. Nem építettek és nem romboltak, tehát inkább csak állomáshelyként használhatták. A szigetet Kizlar Adaszinak (Lányok szigetének) nevezték el, feltételezhetően az apácákra emlékezve. Bulvárosabb értelmezés szerint azért Lányok szigete, mert a törökök a háremüket telepítették a szigetre, kihasználva a Duna által nyújtott természetes védelmet a behatolók elől. Sokkal valószínűbb azonban, hogy kaszálóként, az épületeket pedig istállóként hasznosították. 

1542-ben a császári seregek közeledtére kivonultak a szigetről, így azok akadálytalanul vonulhattak be, és alakíthattak ki katonai felvonulási területet. Enea Vico metszetén jól látszik, hogy az épületek épen állnak, sőt a templom tetején kereszt is van. 

Enea Vico: Pest látképe, 1542 (forrás: wikimedia)

Az 1602-es ostromról készült metszeteken természetesen már kevésbé épek az épületek. A szigeten keresztül vezet egy híd, amely Buda és Pest összeköttetését segíti: nagy előnye volt, hogy a budavári ágyúk hatókörén kívül volt, így a Pestet elfoglaló erők és az óbudai császári tábor között akadálytalan a közlekedés. A siker csak néhány napig tart, mert a török lovasság nagy erőkkel indul meg Pest felől. Erre Russwurm császári tábornagy felszedeti a Pest felőli hidat, és a Margitszigeten egy erős egységet sáncol el. Amikor pár nap múlva a törökök elkezdik Pest ágyúzását a tábornagy újra felállítja a hidat, hogy segíteni tudja a védőket. Pestet visszavették, a budai oldalról elmenekültek a császári seregek. A harcokat a következő évben újrakezdték,a Margitszigeten újra áthaladási pontként szolgált. A császári seregeket azonban véglegesen visszaverték a törökök, így még 85 évet kellett várni Buda (és a Margitsziget) visszaszerzésére. (36) 

Georg Keller: Buda ostroma, 1602, forrás: (37)

Buda 1686-os visszafoglalása során a Margitszigeten katonai kórházat létesítettek. Szerencsére a legújabb ásatások miatt erről rengeteg információval rendelkezünk, így ezt majd a következő bejegyzésben gyűjtöm össze.