2012. májusában újra megnyitott a víztorony. Erről elég sok hírt lehetett olvasni. Kár, hogy a víztorony történetéből "kifelejtik" azt a 27 évet, amely a Göncöl Alapítványhoz kötődik (ebből az utolsó 9 évben én voltam a galériavezető). Következetesen próbálják kitörölni ezt az időszakot. Nem értem. Megszerezték a víztornyot, kitettek minket, használnak mindent, amit a Göncöl fejlesztett. Ami hihetetlen értéket képvisel, hiszen korábban még áram sem volt a toronyban, arról nem beszélve, hogy 1984-ben gyakorlatilag még a világháborús károkat kellett kijavítani a belső térben, amelyet az azt követő 30 év tetézett, de megemlíthetem a víz bevezetését, a festéseket, karbantartásokat, és természetesen a 25 év kiállításait és nyitva tartását, amely egy ismert és látogatott intézménnyé tette a tornyot. 

Ehhez képest simán - természetesen kérdés és engedélykérés nélkül - veszik át azt, amit összegyűjtöttem a víztoronyról. 2008-ban ezt írtam a Kilátó Galéria, Margitszigeti víztorony honlapján: https://sites.google.com/site/kilatogaleria/a-viztorony-roevid-toertenete

Az 1908. évi LVIII. törvénycikk értelmében a Margitszigetet a Főváros 11 millió koronáért megvásárolta József főhercegtől. A Margitsziget már ekkor is kedvelt kiránduló és pihenőkert volt, valamint eredetileg az Országos  Növénykertet is a szigetre tervezték, így a parkok, épületek fenntartása  jelentős vízigényt jelentett. Ezért határozták el a margitszigeti víztorony megépítését. 1911-ben épült, az akkor forradalmi újdonságnak számító vasbetonból. 

Tervezője az a Zielinski Szilárd, akit ma a vasbeton atyjaként emlegetnek (nevéhez fűződik több víztorony építése is).

1938-ban a szabadtéri színpadot a víztorony melletti területre építették, részben a nézőteret ezen a részen tudták leginkább a növényzet mögé elrejteni, valamint a területen korábban a tejcsarnok állt, melynek elhanyagolt épületei egyébként is rendezésre szorultak, és nem utolsó sorban a víztorony alkalmas volt a reflektorok elhelyezésére (és itt helyezték el a hangszórót, melyen keresztül az előadás kezdetét jelezték).

A II. világháborúban a víztorony katonai objektum volt (Sinkovits Imre életrajzában olvasható, hogy cserkész kármegfigyelőként teljesített itt szolgálatot), a toronycsúcs ablakait befalazták, lőréseket nyitottak rajtuk, a kijárat elé beton védfalat emeltek. A víztorony 1944-ben erősen megsérült, a medencei falain rések voltak, egész darabok hiányoztak belőle. Helyreállítását 1947-ben kezdték meg, ami csak több lépcsőben sikerült. A 60-as évekből származó fotók tanúsága szerint a tető-cserepeket lecserélték, valamint a kupolaterem üvegfalait is kicserélték.

A Margitszigeten a Budapestitől függetlenül működő vízellátási rendszert 1950-ben átvette a Vízművek, a sziget kitűnő adottságait kihasználva új kutakat építettek, a többletvizet pedig a Margit-hídon keresztül bevezették a hálózatba. Ezzel feleslegessé vált a víztorony eredeti funkciója, amelyet feltehetően 1962-ig látott el (pontos adatot nem lehet találni erről, van, ahol az '50-es évek végét említik). Továbbra is ellátott azonban ipari funkciókat: a színpad megvilágításához szükséges energia-vételező hely volt itt, a Jókai szobor megvilágításhoz szükséges elektromos berendezések is a víztoronyban voltak, valamint a tetején a ma is működő légoltalmi sziréna van.

Valójában azonban több mint két évtizedig gyakorlatilag kihasználatlanul állt, állapota folyamatosan romlott. Említésre méltó csupán, hogy az 1976-ban forgatott Kántor című krimisorozat egyik jelenetét itt vették fel.

1977-ben városképi jelentőségű műemlékké nyilvánították. 

1983. tavaszán a 168 óra című műsorban kerestek gazdát a víztoronynak, a vételár 100 Ft, az eszmei nyilvántartási érték volt (hiszen az épület már nem játszott szerepet a vízszolgáltatásban, így a Vízművek számára inkább csak terhet jelentett). A felhívás eredménye egy nyilvános pályázat lett, melyet a Göncöl Alapítvány elődje, az akkor még Göncöl Csillagászati és Planetológiai Társaság néven működő független társadalmi szervezet nyert. 

Ennek alapján kezdődtek el a tárgyalások, amelyek azonban megrekedtek, mert a Vízművek meghívásos versenytárgyalást írt ki, és a vételárat 1,5 millió forintra emelte. Ezt a versenytárgyalást is a Göncöl nyerte meg. Vételi ajánlatot tett, és elkészítette a víztorony közművelődési intézménnyé való átalakításának Programtanulmánytervét. Mindezt egy olyan korban, amikor még nem volt reneszánsza az ipari épületek hasznosításának, egyáltalán nem volt természetes, hogy egy ilyen épületet nem pusztulni kell hagyni, hanem kellő átalakítással egy, az eredeti funkciójától gyökeresen különböző szereppel lehet felruházni. 

1983-ban a víztorony homlokzatát a Vízművek felújíttatta, a vízmedencét eltávolították, hasznosítható belső terében azonban továbbra is meghagyták a fentebb felsorolt ipari szerelvényeket. 

A Göncöllel megkötendő (már az előkészítési szakaszon túl lévő) adás-vételi szerződés aláírása előtt néhány nappal  a Vízművek központi utasításra eltért a korábbi álláspontjától, és adásvétel helyett bérleti jogviszony mellett döntött., így a Fővárosi Vízművek és a Göncöl 1984 júniusában bérleti szerződést kötött. 

A csökkentett jogviszony mellett lehetséges beruházásokat a Göncöl elvégezte, a víztornyot  a szerződésnek megfelelően kulturális intézménnyé alakította, bevezette a köztudatba, a főváros kulturális színfoltja lett. És azóta is üzemelteti a SAJÁT KÖLTSÉGÉRE ÉS KÖZMEGELÉGEDÉSRE. 

Részben az elengedhetetlen belső felújítási és átalakítási munkák miatt, részben a különböző szakhatóságoknál elhúzódó engedélyezések miatt a Kilátó Galéria 1986-ban nyitotta meg első kiállítását. A felújítást a Göncöl kizárólag saját forrásból végezte. 

A hasznosított tér a földszinttől számítva 30 méter magasságig terjed, öt szintet és egy lépcsőházat foglal magába. A földszinti fogadótérben van a recepció, az utóbbi években pedig a magyarországi nemzeti parkokat bemutató állandó kiállítás, valamint információs pont. Az első és második emeleten vannak a kiállító terek. A harmadik emeleten lévő nyitott terasz után egy hosszabb lépcsőházi szakasszal juthatunk fel a legfelső látogatható szintre, - az ún. kupolaterembe - amely 27 méter magasan van, egyedi, reális Budapest körpanorámát tekinthetünk meg innen.

A kupolacsúcs változásait már 2005-ben megírtam a viztorony.hu-nak: http://viztorony.blog.hu/2005/02/17/295
Zalabai Csilla (galériavezető, Kilátó Galéria - Margitszigeti Víztorony) küldött néhány, a torony belsejében és tetején készült képet, illetve felhívta a figyelmemet arra, hogy ez egy II. világháborús bunker! ... 
A Szabadtéri Színpad honlapján a víztorony története így szerepel:http://szabadter.hu/component/content/article/96-viztorony/10324-100-eves-viztorony.html Hm, mintha ismerős lenne :)
szabdter.jpg

Az 1908. évi LVIII. törvénycikk értelmében a Margitszigetet a Főváros 11 millió koronáért megvásárolta József főhercegtől. A Margitsziget már ekkor is kedvelt kiránduló és pihenőkert volt, valamint eredetileg az Országos Növénykertet is a szigetre tervezték, így a parkok, épületek fenntartása jelentős vízigényt jelentett. Ezért határozták el a margitszigeti víztorony megépítését. 1911-ben épült, az akkor forradalmi újdonságnak számító vasbetonból.
Tervezője az a Zielinski Szilárd, akit ma a vasbeton atyjaként emlegetnek (nevéhez fűződik több víztorony építése is).

A II. világháborúban a víztorony katonai objektum volt (Sinkovits Imre életrajzában olvasható, hogy cserkész kármegfigyelőként teljesített itt szolgálatot), a toronycsúcs ablakait befalazták, lőréseket nyitottak rajtuk, a kijárat elé beton védfalat emeltek. A víztorony 1944-ben erősen megsérült, a medencei falain rések voltak, egész darabok hiányoztak belőle. Helyreállítását 1947-ben kezdték meg, ami csak több lépcsőben sikerült. A 60-as évekből származó fotók tanúsága szerint a tető-cserepeket lecserélték, valamint a kupolaterem üvegfalait is kicserélték.
A Margitszigeten a Budapestitől függetlenül működő vízellátási rendszert 1950-ben átvette a Vízművek, a sziget kitűnő adottságait kihasználva új kutakat építettek, a többletvizet pedig a Margit-hídon keresztül bevezették a hálózatba. Ezzel feleslegessé vált a víztorony eredeti funkciója, amelyet feltehetően 1962-ig látott el.
Valójában azonban több mint két évtizedig gyakorlatilag kihasználatlanul állt, állapota folyamatosan romlott. Említésre méltó csupán, hogy az 1976-ban forgatott Kántor című krimisorozat egyik jelenetét itt vették fel.
1977-ben városképi jelentőségű műemlékké nyilvánították.

1983-ban a víztorony homlokzatát a Vízművek felújíttatta.

A hasznosított tér a földszinttől számítva 30 méter magasságig terjed, öt szintet és egy lépcsőházat foglal magába. A földszinti fogadótérben van a recepció. Az első és második emeleten vannak a kiállító terek. A harmadik emeleten lévő nyitott terasz után egy hosszabb lépcsőházi szakasszal juthatunk fel a legfelső látogatható szintre, - az ún. Kupolaterembe - amely 27 méter magasan van, egyedi, reális Budapest körpanorámát tekinthetünk meg innen.

2012-ben Tarlós nyitotta meg újra a tornyot: http://budapest.hu/Lapok/A-f%C5%91polg%C3%A1rmester-nyitotta-meg-a-101-%C3%A9ves-Margitszigeti-V%C3%ADztornyot.aspx

A főpolgármester emlékeztetett arra is, hogy az épület katonai objektumként funkcionált a második világháborúban, 1944-ben pedig erősen megsérült. Helyreállítását 1947-ben kezdték meg, ami csak több lépcsőben sikerült. Az 1960-as évekből származó fotók tanúsága szerint a tetőcserepeket lecserélték, valamint a kupolaterem üvegfalait is kicserélték. 

Büszkének kellene lennem.... 

 

Szerző: zcsilla  2012.07.02. 09:09 Szólj hozzá!

Címkék: víztorony

A bejegyzés trackback címe:

https://margitsziget.blog.hu/api/trackback/id/tr674623283

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.