A török elől a Margitszigeten lakó szerzetesek és apácák elmenekültek, a sziget elnéptelenedett. A domonkos apácák 1615-ben beolvadtak a klarissza rendbe, így a török hódoltság után a klarisszák kapják meg a szigetet.

A nővérek a budai várban telepedtek le, a szigetre nem költöztek vissza. Konrádyné szerint "az 1727-es hivatalos összeírás teljesen lakatlannak mondja a Szigetet, és 6 rommamradványt említ." (20) Gál Éva szó szerint idézi az 1727-es Pest-Pilis-Solt vármegye jelentését a pozsonyi Helytartótanácsnak (30):

"A Nyulak szigetét jelenleg a budai Klára apácák bírják, egészen néptelen, nem is igen lakható; a Duna közepén hosszában 918 ölre terjed, közepett 148, két csúcsa felől pedig 37 ölnél nem szélesebb. Hat helyen különféle épületromok látszanak. Kettőből kitűnik, hogy templomok voltak; egynek falai nagyrészt most is állnak, a másik omladékaiból ismerhető meg. Három düledék körül jókora téren négyszögletű falkerítés maradványai láthatók, hajdan kertek lehettek, egynek közepén az elrombolt kút szemlélhető. Egyébiránt miféle épületek lehettek e romok, azt a falak maradványaiból meghatározni nem lehet. Az sem tudatik, kik voltak hajdan e sziget lakosai."

Egészen megdöbbentő, hogy milyen rövid az emberi emlékezet, vagy mennyire nem tájékozódtak a jó vármegyei jelentéstevők... Hogy melyik épület melyik lehet, egy kicsit később visszatérek rá. 

A romos, vadregényes Margitsziget látogatottságáról nemigen találni nyomot a híradásokban. Zoltán József A barokk Pest-Buda élete című művében - egy piarista kéziratra hivatkozva - számol be egy balszerencsés látogatásról. Leírása bevezetőjében a "diákok paradicsomaként" említi a szigetet. Ki tudja, lehet, hogy az ifjúság körében kedvelt célpont volt, de az is elképzelhető, hogy a közelség miatt népszerű kirándulóhely volt már akkoriban is? Végül is nem sokkal később csak megakadt rajta az uralkodócsalád szeme is...

"Demka Sándor igazgató 1721 májusában háromnapos szünetet engedélyezett pesti diákjainak, hogy a Margitszigeten töltsék. A fiúk már az első nap át is csónakáztak a szigetre tanáraikkal együtt; élelmet is bőviben vittek magukkal. De már aznap megtörtént az a sajnálatos baleset, ami idő előtt véget vetett a mulatságnak. Egy szerb fiú, Christovics Keresztély, túl erősen töltötte meg a pisztolyát. Amikor átadta ezt Goldfuss András nevű diáktársának, hogy süsse el, a puskapor szétvetette a fegyvert és leszakította Goldfuss hüvelykujját. Lett is nagy riadalom. A tanárok hazaküldték a fiúkat, a sebesültet pedig a szállására vitték és Gertsl városi felcser gondjaira bízták. Mivel a szegény diáknak nem volt pénze, a kezelésért járó tiszteletdíjat az akkoriban betegpénztárként is működő diákkongregáció kasszájából fizették." (31)

A klarisszák csak egy kis kápolnát emeltek a szigeten Margit tiszteletére 1739-ben. Ezt a kápolnát csak nagyon kevés forrás említi, és azok is csak a létéről írnak. Relkovics Néda 1941-ben írt, Margitról szóló mesekönyvében (27) - amely meglehetősen pontos történelmi adatokon alapszik - valószínűleg kiszínezte a történetet, de mégis érzékelteti a kápolna szerepét: 

"Kicsiny, fából készült istenháza volt kilenc padsorral, bevakolt mennyezettel, és az oltáron boldog Margit képével. Gondozását az újlaki plébánosra bízták, mert a sziget területe Újlakhoz, a régi Felhévíz és Szent Jakab község helyén alakult telephez esett legközelebb... A kápolna kegyeletes zarándokhelye lett a lakosságnak, főkép nyáron, a Szent Margit vértanu napja körüli időkben. Ez érthető is, hiszen télen, bár Boldog Margit télen halt meg, a szigeten a közlekedési eszközök híján nem lehetett ünnepelni; így a nyári időt választották, amikor csónakon átkelhettek a Dunán. 

Újlak buzgó plébánosa - Leischner Krisztián - sokszor vezette el híveit Boldog Margit kápolnájába. A még csak ideiglenes plébániatemplom előtt gyülekezett a nép, hogy zászlói alatt a dunai révhez vonuljon. A lakosság apraja és nagyja ünneplőben jelent meg és énekszóval vonult a parthoz. Felvirágzott zászlók lengedeztek, papok öltönye, résztvevők sokszínű ruhája tarkította a menetet. Az óbudai magaslaton mozsárszó jelezte a körmenet megérkezését a révhez. Volt dolguk a révészeknek, míg lassan-lassan sikerült az érkezőket átvinniük a szigetre. Valósággal csónakos körmenetet alkottak. A budai hegykoszorú zöldje, a hatalmas, napfényben csillogó Duna felejthetetlenül szép keretet adott a menetnek. Szólt a harang és hangzott a nép ájtatos éneke, míg a szigetet elérték. Ekkor a dombok felől újabb mozsárszó jelezte, hogy a partraszállás megtörtént. Legott megindultak a képolna felé. Az út cserjések és kaszálók mellett vitt el, de minduntalan feltűnt egy-egy rom is a régi kultúrélet maradványaként. A kis kápolnába helyszűke miatt csak kevesen férhettek be. A többi kívül telepedett le, élénken emlékeztetve a bibliai hegyibeszéd közönségére. benn megkezdődött a szentmise s ismét tömjénfüst szállt a magasba ott, ahol az istentisztelet 200 évig szünetelt. Majd szentbeszéd következett Boldog Margitról, az istenes magyar királyleányról s kolostoráról...."

A kápolnáról Törs Kálmán (3) is említést tesz (talán Relkovics is ebből építette fel a fenti történetet):

"...Toszt állítása szerint a főherczegi nyárilak keleti végén még e század első felében is kis kápolna állott, melyben Mária oltárképéhez a nép sok időn keresztül bucsura járt. Később e kápolna is elpusztult s a kép - némelyek állítása szerint - most a budaujlaki kápolnában őriztetik."

Radványi Bél Mátyást idézve ezt írja a domonkos kolostorról (25)"már ez egykori diszből nincs meg egyéb, mint düledékek, s némelly épületi falak. A fő templom romjain nézd meg még a kápolnát, melly sz. Margit képéről nevezetes". A kiadó Szent István Társulat választmányi tagja, Török János, 1858-ban a kiadás előtt kritikai megjegyzésekkel látta el a könyvet. Ezt írja: "Beél Mátyás itt csupán azon kápolnát értheti, melly itt 1730. körül a régi templom romjai fölé, valószínűleg az apáczák ösztönzésére, ájtatosságok tarthatása végett állíttatott. De a későbbi kápolnának sem látta már a jelen nemzedék nyomait. Margit temploma felett, midőn annak romjait a dicsőült nádor feltakartatá, több lábnyi düledék feküdt."

Az újlaki plébánia átadása után már "senki sem gondozza, maholnap összedől... rongált állapotban van, de nincsen pénz a helyreállítására." (27) 

zichy1760bkisebb.JPG

Margitsziget, 1760 körül (3)

A fenti térképrészlet a "Buda és Óbuda egy részét ábrázoló határtérkép"-ből nagyítottam ki. Ez a térkép a Zichy család és a kincstár közötti határrendezési vitához készült, a teljes térkép jobb oldalán részletes jelmagyarázat is van. A margitszigeti romokat csak a határjelek miatt említik rajta.

Mint látható két jelzett épület szerepel a szigeten: "L" jelzéssel középkori várromok a Nyulak-szigetén (vagyis az érseki vár romjai); "D" jelzéssel a leírás szerinti Szent Klára kolostor romjai (Claustrum S. Clara in Insula Lepor). A térképen a déli szigetrészen még két kisebb épület van, ezekről sajnos nincs jelmagyarázat - valószínűleg az egyik a Johannita vár romja lehet.

A forrásként szereplő könyv magyarázta szerint a "D" jelű a domonkos kolostor romja. De ebben a magasságban sokkal inkább a ferences templomnak kell lennie. Felmerül a kérdés, hogy miért csak az egyik romot ábrázolta? Két válasz lehetséges: vagy csak az egyik látszott már akkor, vagy elfelejtkezett az egyikről... A ferences templom valószínűleg nagyobb, vagy legalábbis ugyanakkora lehetett, mint a domonkos kolostor. Nem egyértelmű, hogy mennyi látszott belőlük Buda ostromakor, és mennyi maradt épen a falaikból. 1727-ben, mint fent olvashattuk csak egy felismerhető templom van. Az tény, hogy a domonkos kolostor létezése 1838-ig teljesen feledésbe merült, míg a ferences templom romja 1796-ban, a nádori lak építésekor magasan állt, hiszen ehhez építtette kastélyát József főherceg. Így az én gondolatom inkább az, hogy a ferences templom romjai láthatóak a térképen. 

Felmerülhet az is, hogy az 1727-es összeírásban említett másik templom-szerű rom az érseki vár, és a domonkos kolostornak pedig csak kertje felismerhető, amelynek "közepén az elrombolt kút" látható. 

Azt számos tanulmány alátámasztja, hogy ebben az időben rendszeres árvizek pusztítottak, így 1712-ben, 1732-ben, és 1740-ben is. 1744-ben legalább 50 ház összeomlott Pesten, amikor 812 cm volt a Duna szintje, 1775-ben 864 cm-es vízállás mellett 500-1000 ház dőlt össze. Ezek az árvizek teljesen elboríthatták a szigetet, és ráhordhatták a romokra az iszapot, így elképzelhető, hogy 1760 körülre már nem látszott szinte semmi az épületek egy részéből.  

1764-ben készült Waczpaur Lénárd "Pest város egész területének határtérképe", amely hű másolata Matthey hadmérnök 1758-as térképének. Ezen is látható a sziget: a déli végen két kisebb, míg a budai oldalhoz közel egy nagyobb épület, és mellette valami más jel is látható - erre már nehezen fogható rá, hogy a domonkos kolostor romja, hiszen annak feljebb és a másik oldalon kellene lenni, így valószínű, hogy a ferences kolostor maradványait és a klarissza kápolnát jelöli. Ugyancsak látszik két kisebb épület a déli szigetcsúcs közelében, de nyoma sincs a domonkos kolostornak és az érseki vár romjának (a képen úgy tűnik, hogy a sziget közepén is van egy épület, ez valójában a jelmagyarázatban szereplő "4"-es szám, ami maga a Margit-sziget). 

waczpaur1764bkisebb.JPG

Margitsziget, 1758-1764 (3)

1782-ben II. József feloszlatta a rendeket, így a klarisszák birtoklása is megszűnt. A birtokok a Vallásalaphoz kerültek, amely a rendektől elvett kisebb, szétaprózott területeket - így a Margitszigetet is - bérbe adta, Törs Kálmán szerint 1782 és 1790 között "Majer"-nek. Rexa szerint:

"Jó buja kaszáló volt, s utolsó bérlője, valami Májer Óbudáról még szőlőt is ültetett ott s nem hiába." (21)

A szerzők által említett "valami Májer" az 1751-ben született Mayer Ferenc (Franz Mayer) serfőzőmester, aki Bajorországból jutott el Óbudára. Számos területet bérelt Buda és Pest környékén, azokon komlót termesztett, állatokat tartott, és a szőlőkultúrát is felvirágoztatta. Fia az a Mayerffy Xavér Ferenc (időközben az édesapa nemesi címet kapott), akiről a megboldogult Ferihegyi repülőtér kapta a nevét. De ez egy másik történet... 

Timelord Szőlőskertek a Margit-szigeten címmel egy fantasztikus posztot közöl, amelyben gyönyörű térképek mutatják be a szigeti szőlőket. Két térképre hivatkozik, az egyik 1781-es, a másik pedig 1766-os. Így felmerül, hogy a korabeli források tévednek, és a szőlőket már korábban telepítették más bérlők vagy Mayer nem a vallásalaptól bérelte a szigetet 1782-től, hanem már korábban a klarisszáktól. 

Bárhogy is volt, Mayernek hamarosan le kellett mondania erről a bérleményéről, mert 1790-ben megkezdődik a "Palatinus sziget" korszaka. 

Alexander_Leopold_Habsburg_1772_1795_Palatin.jpg

Sándor Lipót főherceg, BTM (forrás: wikipedia)

1790-ben, a mindössze 18 esztendős Sándor Lipót kapta meg a nádori címet. Bécsi kezdeményezésre hozzákerült a Margitsziget. A legtöbb forrás birtokcserét említ, de ekkor még csak bérleményről beszélhetünk, és csak később, József nádor kezdeményezésére történik meg a birtokcsere. 

"Mikor pedig az 1790. évi pozsonyi diétán a bécsi célirányos politika egy osztrák főherceget választatott meg Magyarország nádorává, akkor a sziget bizonytalan sorsa is megváltozott. II. Lipót király negyedik fia, Sándor főherceg kerülvén így Budára, - a bécsi fényes és változatos élet után nehezen törődhetett abba az elmaradt, szürke, egyhangú kisvárosi életbe, mely az akkori Pest-Budán reá várt. Hogy egy kissé módja legyen szabad idejét kellemesen eltölthetni, legalkalmasabbnak találták a Margitszigetet arra, hogy a bécsi Schönbrunn formájában üdülőt szerezzenek számára." (21)

Sándor Lipót szinte szó szerint vette a király óhaját, és a kertépítésnek is a bécsi minta szerint kezdett:

"...királyi rendelet folytán Margit szigete mulató-hely gyanánt jelöltetett ki számára, ugy azonban, hogy azért a kincstár a közalapitványok pénztárába 500 ftot fizessen évenkint. 

A főherczeg nádori hivatalának rövid ideje alatt gyakori kirándulásokat tett ide, s a nyárilak első eszméje neki tulajdonitandó; mit azonban csak utóda hajtott végre. Tévkertje, mire a facsoportozatok között látható csigaszerü elhelyezése a fáknak most is emlékeztet, ujabb izlésü angolkerttel váltatott fel." (25) - az utolsó fél mondat már József nádor idejére vonatkozik. 

Tévkertnek azokat az épített parkokat nevezték, amelyben a növényekből tekervényes utakat, labirintust építettek. A 17. század végétől Schönbrunnban hatalmas kiterjedésű labirintus volt. Ugyanakkor a 18. század második felére a kertépítési trend már a szabadabb felfogású angolkert volt, így utódja már ebben a szellemben építette a Margitsziget parkját. 

Sándor Lipót nagy erővel vetette bele magát a sziget felvirágoztatásába. 1792. augusztus 3-án a Magyar Hírmondóban ez a kis hír olvasható (22): 

"Nádor-Ispány ő Fő Hertzegsége, rajta van tellyes igyekezettel, hogy az úgy nevezett Sz. Margit, vagy más névvel Nyúl-Szigetéből, egy kies múlató helyet formálhasson. Derekassan készülnek ugyan is benne, az ő Fő- Hertzegsége költségén a szép épületek, és kertek; mellyek által, vissza nyeri ezen hely néminémüképpen előbbeni fényességét. (IV. Béla Király' Leányának, Margit Hertzeg - Asszonynak palotáján kívül, az Érseknek, 's más Fő Rendeknek is vóltak itten palotáik ; úgy nem különben két rend­béli Leány; és három rendbéli Férjfi Szerzetesek, úgymint; Premonstratensiseknek, Dominikánusoknak, -és Franciskánusoknak 'Klastromjaik.)"

Rövid idő alatt felépül a majorsági, és két kisebb épület. Vályi így ír Sándor Lipót korszakáról (28)

"A’ nyúlak vólt híres Szigetét most árendában bírják az Ó Budaiak a’ földes Uraságtol, melly mintegy húsz lépésnyi szélességű, ’s 300. lépésnyi hoszszaságú. A’ nagyobb pedig négy, vagy öt száz lépésnyi szélességû, a’ hoszsza pedig fél mértföld. Régi idõkben IV. BÉLA Király Szent Domonkos Szerzetebéli Apátzák’ klastromát fundálta ide: Ennek leánya Sz. Margita itt élt, ’s meg is halálozott ebben a’ klastromban. A’ Sziget ennek elõtte az Ó Budai Prépostsághoz tartozott; most a’ Királyi Kintstár bírja, a’ kitõl árendába vette azt bóldog emlékezetű Sándor Leopold Fõ Nádor Ispányunk: ’s egy majoros házat; és két nyári nyiltt palotátskát (Gloriette) építtetett oda." 

Valószínűleg a gloriettek is schönbrunni mintára épültek, hiszen a leghíresebb képviselője e műfajnak is ott található. Sajnos nem találtam semmilyen ábrázolását ezeknek az épületeknek, így sem az elhelyezkedésükről, sem a méretükről és kialakításukról nem tudok mit mondani.

A majort mind Radványi, mind Törs megemlíti, a johannita lovagok várának helyén. Az nem egyértelmű, hogy ez még a Sándor Lipót által emelt épület, vagy József nádor építette? Radványi csak felületesen foglalkozik ezzel az épülettel, a lovagvár leírásánál hozza szóba: 

"A mostani major udvartelkére érve, itt vagyunk a keresztesek vára és épületeik romjai közt... A major udvartelkének lécezett keritése képezvén a hajdani építmények határ-vonalát...a major ujabb épületei innét nyerték az épitkezési anyagot..." (25)

Törsnél is csak egy utalást találunk a majorra, a Jánosvitézek kastélyának leírásánál: 

"Ez épületek a sziget alsó részén voltak, még pedig ott, hol a régi major állott, s hol most a vendéglő emelkedik."

"E kastély belépületeiből a major fennállásának idejében még egy falmaradvány létezett, melyhez egy üvegház támaszkodott, de ebből az egész épület nagy méretére sehogy sem lehetett következtetni." (3)

Sándor Lipótnak tulajdonítják a főhercegi nyári lak ötletét is, amelyet azonban már nem volt ideje megépíteni. 1795-ben az udvar laxenburgi vadászkastélyában ünnepségre készültek, ahol Sándor Lipót, a kémikus és pirotechnikus készítette a tűzijátékot, de robbanás történt a műhelyben. Égési sérüléseiben néhány napon belül belehalt. Ez a szerencsétlen eset azt eredményezte, hogy helyére öccse, József Antal főherceg (ismertebb nevén József nádor) került. A "legmagyarabb Habsburg" 52 éven keresztül támogatta Magyarország, és ezen belül a Margitsziget fejlődését. 

Szerző: zcsilla  2014.06.25. 22:55 10 komment

Címkék: térkép 18. század ferencesek józsef főherceg mulatóhely 17. század sándor lipót klarisszák

A bejegyzés trackback címe:

http://margitsziget.blog.hu/api/trackback/id/tr216405455

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Rátonyi Gábor Tamás · http://bpxv.blog.hu/ 2014.06.26. 09:13:59

Ja, látom össze lett dolgozva a kettő. Az előző posztban be volt linkelve a folytatás, de az a link nem működött, ezt jelezni is akartam, aztán csak most jutottam el ide újra. megjelent végül a második rész?

zsuzsa.frisnyak 2014.06.26. 13:42:08

Hát ez nagyon érdekes volt! Köszi. A Glorietthez visszatérve, a szőlőskertes posztban az 1766-os térképen - látszik egy furcsa alakú épületszerűség - nem lehet, hogy ez a Gloriett? Persze kezdetleges ábrázolásban

zcsilla 2014.06.27. 14:03:56

@Palotabarát: Változtattam a koncepción :) Eredetileg egy előadás lett volna, amihez készítettem a részletes posztokat. Az előadás - az én hibámból - meghiúsult, így nem Ybl-re fűzöm fel a posztokat, hanem szép lassan elkezdem feltölteni az évek alatt összegyűlt ismereteimet. Lesz folytatás :) Csak nálam egy poszt megírása az több napos (hetes) munka, mert mindig eltöprengek valamin, aminek utána kell néznem...

zcsilla 2014.06.27. 14:25:56

@zsuzsa.frisnyak: Köszönöm :) Ezt a szőlőskert témát szerettem volna átbeszélni, mert nagyon érdekes, hogy ezek szerint korábban telepítették a szőlőket, mint azt gondolták a hírmondók. Az épületeket nem is figyeltem a térképeken, annyira elmerültem a szőlőkben... Most újra megnéztem, és az 1766-oson szinte biztos, hogy a ferences templom romja az a furcsa, nyitott épület - ezek szerint akkor még két fala állhatott. Mellette lehet az újonnan épített klarissza templom, amire illik a kicsiny, fából készült épület leírás.
A gloriettek mindenképpen 1790 után épültek. Viszont a színes képen nem tudok rájönni, hogy mi lehet a nagyobb épület, és a két művelt rész közötti kisebb. Hacsak nem tódított a rajzoló, és ép házaknak mutatja a romokat, mert akkor talán a domonkos rom, és a ferences templom. És jól látható, hogy kikötő is volt, hiszen ki van irtva a növényzet. De ha jól látom, a két térkép nem ugyanarra a helyre teszi a szőlőket... Na ilyenek miatt szoktam hetekig ülni egy poszton, hogy megpróbáljam kideríteni mi is van :)

Pajzsvivő 2017.08.02. 23:59:25

A cikk megtévesztő és hamis, a vonatkozó oklevelek pedig mindezt alapjában cáfolják. Az Insula Leporum, a "nyulak Szigete nem egyenlő a mai Margitszigettel!Az oldalon szereplő térképrészlet a Zichyék hamisított térképéből való!LÁSD: obudaregesz.blogspot.co.at/2017/06/nem-oda-obuda-hamis-terkep-zichyek.html

zcsilla 2017.08.04. 13:09:11

@Pajzsvivő: Ha tévedéseket talál a cikkben, akkor kérem, hogy javítsa ki, de a "megtévesztő és hamis" minősítéssel nem tudok mit kezdeni. Pontosan miket cáfolnak a Margitszigettel kapcsolatban az oklevelek?
Elolvastam a linkelt friss cikket, de abban nem találok semmilyen olyan utalást, amely cáfolná, hogy a Margitszigeten azok az épületek állhattak, amelyről a fentiekben 3 évvel ezelőtt írtam.

Pajzsvivő 2017.08.08. 01:08:02

Tisztelt Csilla! Már hogyne cáfolná, ezek szerint nem értette meg Gál Éva írását!Nem csak Óbuda területét hamisították a Zichyék a középkori Óbudának, hanem a középkori határjárással, a kiindulási és visszaérkezési pont is hamis a ma Margitszigetnek hívott területre, csakúgy, mint az egész határjárás!A vonatkozó oklevelek pedig az Insula Beate Maria Virginis szigetét pontosan Óbuda(Pest) hegyével szemben határozzák meg. A ma Óbudának hívott terület egy sziget volt, a Duna meg bent volt a mocsárosban, a Csillaghegy aljában. obudavar.blogspot.co.at/2016/09/obuda-varos-szigetei.html?m=0

zcsilla 2017.08.09. 00:12:42

@Pajzsvivő: OK, köszönöm, olvasgatok!